A "legnagyobbak" városi programja a második tanítási napon

A gimnazisták és a szakképzősök közösen mentek a Ludwig Múzeumba és környékére.
Szinte mindenki ott volt a két osztályból,akik most szakképzősökre és gimnazistákra "osztódtak".
A Moszkván találkoztunk, nagyokhoz méltóan pontosan, zökkenőmentesen.
A Boráros téren még csatlakoztak hozzánk az arról érkezők, de elveszett Ági. Kisebb kavarodás után megkerült:-))) Kisütött a nap és igazi kellemes városnézős időnk lett. Megnéztük a Nemzeti Színházat, ki-ki kinyilváníthatta tetszését, nemtetszését. Felmásztunk a Zikkurat tetejére, ahonnan ismerős helyeket kerestünk. János hegy, Széchenyi hegy, Hármas -határhegy, Sas hegy- ahová tervezzük, hogy elmennénk.
Aztán megnéztünk a Ludwigban két kiállítást.
Egy lengyel művész, Allan Sekula érdekes fotókiállítását, Polónia és más mesék címmel.
A fotók értelmezésére több időt kellene szánni, mi inkább csak villanásokra vállalkoztunk, de így is érzékelhető volt a képek dokumentarista jellege (környezetvédelem, globalizáció), és a fotós szociális érzékenysége.
Aztán még a legfelső emelet Félreérthetetlen mondatok tárlatát is megnéztük.
Ez a múzeum gyűjteményének azokat a darabjait mutatja be, amin a művészet és a politika ellentmondásos kérdéseire kaphatunk nagyobb rálátást. Például a jelképek és azok használata.
Kicsit már elfáradt a csapat mikorra ideértünk, de majd visszatérünk még a művészetórákon a látottakra.
Fakultatív büfélátogatással zártuk a délelőttöt. Tonik, kóla, marcipános süti...
Érezhető volt a társaságon, hogy ők a nagyok- a tanárokon, hogy másképp lehetünk jelen velük.
Jól éreztük magunkat- és a nap is sütött...